DTP köszönőiszony

Az ügy egy szar emberről szól. És sok más szar emberről. Egy olyan világról, ahol kiválóan szigetelő szennyvízcsatornákban lubickolnak az elvtársak. Uniós pénzekből.

SP lenyúlt egy tanulmányt lefordíttatta valakivel, hozzárakott még pár oldalt egy másik dolgozatból. Beadta a kollégáinak akik adtak neki egy doktori címet. Fordítás nélkül kb. 5-6 óra alatt meg lehetett csinálni a mai technikákkal. Ez abban a rendszerben elfogadott volt. Így működött a kommunizmus, voltak olyan emberek akik oda kerültek és szépen a mocsok tetején üldögéltek. Egyenes gerinccel néztek és mentek előre, lent nem volt semmi. Kitolták előlük a mocskot.

Ezeknek az embereknek a rendszerváltás egy értelmezhetetlen valami volt. A kommunizmusban szocializálódtak. Ugyanazt csinálták, csinálják mint régen. És nem értik..

A lebukás utáni kommunikáció erősíti ezt a véleményt. Az összekacsintó elvtársak kiállnak emberünkért. Mint ahogy írod is “Ha a parlament minden tagjának (vagy akár minden vezető beosztásban dolgozóét) összeszednénk a szakdolgozatait, disszertációit, tuti lenne még nem egy hasonló eset.”

SP értelmezi az értelmezhetetlent, mellébeszél, azokhoz az emberekhez beszél akik ugyanúgy loptak mint ők. És felmentik egymást. 

Nem fog itt történni semmi. Ezt a sztorit is el fogjuk felejteni. Lesznek persze majd Kerényi elvtársak, akik megfestetik egy kép kis szegletében SP-t 20 év múlva. Veszünk belépőt.