Magyarországon az a helyzet alakult ki, hogy belülről jövő őszinte karikatúrákat nem lehet folyamatosan megjelentetni – állította megnyitó beszédében Darvas Tóth Péter, az Egyetemi könyvtár kulturális referense, azzal érvelve, hogy az ilyen munka készítéséhez a művésznek „be kell riszálnia magát abba a bizonyos világba”, ahol piszkos alkukat kell kötni ahhoz, hogy ott is maradhasson az ember. Mint fogalmazott, azokat a karikaturistákat, akik életük végéig alkotnak, majd meghalnak, könnyebben elfelejtik az emberek, mint azokat, akik karrierjük közepén lépnek ki a szakma világából. Darvas emlékeztetett arra, hogy az egyik kiállítót - Hargitai Zsigmondot - is azért távolították el, mert a rendszer számára nem hozott elég kompromisszumot. Ugyanakkor ellenpéldaként Halász Gézát – a másik művészt – hozta fel, aki közgazdászként nem megélhetési karikaturista, így nem kényszerült soha bele abba, hogy beleszóljanak művészetébe. Nem volt szüksége sosem arra, hogy csússzon-másszon a főszerkesztő, a felelős szerkesztő vagy éppen a portás előtt – tette hozzá.
—
Végre megtaláltam önnön magamat. Vagy másnapos lehettem, vagy ittas, vagy összekevertek valakivel. 2006
Short URL for this post: http://tmblr.co/Z8WmYyETmgH-
